Magyarország - Nagyalföld

Nem tudom, mennyi ideje repültem, de lassan kifáradtam az utazástól. Furcsa volt, hogy visszatértem abba az országba, ahová Sofia tartózkodott, és ahol felnevelt. A lapos síkság épp olyan volt, mint az, ahol kiskoromban otthagytak az emberek, hogy Protos nagyapó hazavigyen. Nem is bántam, hogy így döntöttek a nevelőanyám néhai munkatársai, mert sose ismertem volna meg igazi származásom... bár valahogy még így s különcnek érzem magam, de eme gyötrelem már rég elhalt bennem.
Megérkeztem oda, ahová nagyapó ment. Még leszállás alatt átalakultam, és a várakozó öreg Transformerhez mentem. Ő a csillagokat bámulta. Minden mozzanatra figyelt, hiszen a Álcák fővezére bármikor megérkezhet.
Amint észrevesz a nagyapó, és leszid, hogy mit keresek itt, egyből rávágom.
- Nem akarok otthon gubbasztani, miközben te itt vagy egyedül! Nem tudhatjuk, hogy milyen ez a Megatron és mit akar tőled! Itt maradok, és ha baj van, azonnal megvédelek, ha tudlak!

Idejöttem a helyre, ahová megbeszéltem az Álcák új(?) vezetőjének, Megatronnak a csatlósával, Üstökössel. Épp itt volt az idő, de a nagyságos úr még nem érkezett meg.
~ Késik alán... vagy készül valamire. Nem biztos, hogy támadni akarna, hiszen még csak nem is találkoztunk, és nem ismerjük annyira egymást. Tárgyalni akar... biztosan a Vector Sigmára fáj a foga. De vajon honnan szerzett rólunk tudomást. Seni más Álca nem volt itt, aki szolgált vola neki... ~ Itt hirtelen megálltam a gondolkozással, majd megcsóváltam a fejem. ~ Vortex. Tudtam én, hogy a régi rossz öregmadár már valamiben sántikál, ahogy lelépett. Felkereste az új gazdáját, és beszáolt neki... okos, nagyon okos... végül is tudós.
Judy abban a pillanatban érkezett meg, és odajött hozzám. Kissé fegyelmező tekintettel néztem rá, és már tudta, hogy miért is. Megadta rá a választ. Jólesett nekem, hogy így aggódik értem, de csaknyugtatóan osolyogtam.
- Ne félts engem, gyermekem! Tudok én magamra vigyázni. Még Megatron nem létezett, mikor én már egyeül kiáltam Bukott és a többi vérebe ellen. Teljesen egyedül, energon nélkül.
Tudtam, hogy Judyt már a világért se küldhetem haza. Visszafordultam csillagporos égre, amit tovább szemléltem.
- Fényesen ragyognak a csillagok ma este. Szebbek voltak Cybertronon. Biztos vagyok benne, hogy ott mások is csodálhatják, mint ahogy én tettem.
Nem tudhattam még a szörnyű igazágot arról, mi történt Cybertronnal. Az n kedve otthonom, amit béks bolygóvá akartam tenni, de a tanítványom, akit fiamként serettem, elárult, megfosztott, és mindent tönkretett. Judy is megmnta múltkor: az már egy fájdalmas múlt, már van egy másik otthonom és egy családom, akik velem vannak és szeretnek.
Ekkor három árnyalakot láttam az égből lefel tartani, pontosan ide. Ahogy kirajzolódtak az árnyalakok, a szélső kettőt felismertem. Az egyik Vortex volt. Bizonyára megkérték, hogy vezesse vezérét ide, mivel ő ismeri már a Föld minden pontját. A másik pedig az Ütökös nevű volt, aki még napközben állíttt be hozzám Megatron üzenetével.
- Már jönnek.

- Tudom, de jobb, ha valaki itt van veled, hogy támogasson, nem?
Nagyapó nem firtatta tovább jelenlétemet, és visszatért az előbbi tevékenységéhez.
- Igen, valóban fényesen ragyognak. - feleltem a megjegyzésére. - Mikor jön az az Álca vezér vajon?
A kérdésemet épphogy feltettem, három foltot láttam az égen, amik közeledtek. A kettőt felismertem, a harmadikat, a nagy termetűt nem. Biztos az Megatron.
- Na de jó, itt az a seggnyalóképű faszi és a vén szemét dögkeselyű.
Azért készülten vártam, hogy mi lesz itt.

Nagyot remegett a föld mikor átalakulva rá lépet majd be képzelt vigyorával közelebb lépet a várható célpontjaihoz.
-No lám lám kit látnak optikáim. Azt halottam érdemes erre a sár fészekre jönnöm. Ajánlom, hogy erőssisd meg a híreket, hanem akarod roncs ként végezni.
Fenyegetően közelebb lépet és vigyoráról lehetett tudni, hogy nem viccel.
-Nos mire vársz még?

Megatron megérkezett, utána a követői, Üstökös és Vortex. Kissé megrengett a föld az Álca fővezér alatt, ahogy talajt fogott. Máris elővette udvariatlan stílusát, és fenyegetni próbált, azonban én nem félek tőle, ellekezőleg én voltam az, aki lenézett rá.
- Jó estét. - mondtam nyugodt hangon. - Gondolom te vagy Megatron, Bukott nagyúr utódja, ha ne tévednék. Nem gondolod, hogy egy kissé udvariatlan vagy? Nagy kár, hogy a mesterednek nem volt ideje némi modora oktania az idősebbekkel szemben... há igen, mi Bukottal legalbb tiszteltük egymást.
Egy pillantást vetettem Vortexre és Üstökösre.
- Nocsak, nocsak... Vortex, öreg barátom, hiányoltad netán a társaidat? Sejtettem, hogy te meséltél szépeket rólunk a gazdádnak. Ahogy az emberek mondanák, kuyából nem lesz szalonna.
- Megint a pihent agyú szöveged, mi? - sziszegte Vortex. - Mindig is csak fecsegtél, fecsegtél ahelyett, hogy cselekszel!
- Fecsegés? Na mi is volt múltkor az, amitől kidőltél? Szégyen, hogy te cak a fiatalabbakkal kezdesz ki, és helyre tesz egy nálad öregebb.
Vortex nem szólt egy szót se többé. Visszafordultam Megatronhoz.
- Tehát mindent elmesélt? Arról, hogy kerültünk ide, hogy népesedtünk el, hogyan váltunk különlegesekké, hogy kezdtünk felhasználni termésetes energiákat, amikből van még sok, meg itt van a Vector Sigma is, meg mindent? Nos, igazat mondott. De azt még mindig nem tudom, mit akarsz itt. Szövetéget? Némi energiát?

Vortex, a benyalós és az Álca fővezér megérkezett. Első látásra, amint megláttam közelebbről, emlékek villámképei törtek fel.
Megatron köszönés helyett egyből rászállt Protosra és megfenyegette. Majdnem csináltam valamit, hogy ráébresszem, hogy ne merészelje nagyapót fenyegetni, mert megbánja, de végül nem tettem semmit, nagyapó nyugodt és határozott volt. Kimutatta, hogy ő nem fél és még Vortex-et leégette.
- A helyedben befognám a számat, te vén halálmadár!
- Te meg ki vagy? - nézett rám Üstökös.
- Judynator vagyok, Protos Prime tanítványa.
- Nem láttalak én már téged valahol?
Úgy csináltam, mintha gondolkoznék ezen.
- Én nem emlékszem, hogy valaha lett volna szerencsém egy csirkelábú seggnyalóhoz.
Üstökös bosszúsan sziszegett.

-Egy ilyen kivénhedt ócska vas semmit nem ér az optikáimban. Lehet,hogy mesterem el bukott, de én átvettem a helyét. Ha azt hiszed, egyben maradt ha ki hívsz és meg küzdesz velem akkor tévedsz.
Judynatorra le nézően néz egy pillanatra.
-Szóval tanítvány vagy akkor tud hol a helyed vagy mestereddel együtt küldelek a roncs telepre.
Elégedetten el mosolyodik mikor meg hallja minden igaz.
-Nagyszerű. Tehát ez a sár golyó bővelkedik rabszolgáknak valóknak és energonban. Na meg itt van a Vektor sigma is ez ám a jó hír.
Még elégedettebben el mosolyodik.
-Hogy én mit akarok? Hahahaha én mindent akarok, mert én leszek a világegyetem egyetlen ura.
Protosra néz majd Vortexre majd vissza Protosra.
-A kérdés inkább az, hogy te mit akarsz? Mit tudsz fel ajánlani, hogy ne zúzzalak szét téged és a többi hitványat? Mit tudsz fel mutatni annak érdekében, hogy szövetségesem ként tekintsek rád?

kissé csalódttan megcsóváltam a fejemet Megatron reakcióira és válaszaira.
- Ejj, ejj... micsoda csalódás. Ezek szerint Bukott ezúttal együgyüen választotta ki utódját. Sokkal többet néztem volna ki belőled. Sokat akar a szarka, de nem bírjaa farka. Fordítsuk a tárgyalást eseménydúsra.
Csak álltam ott, mint egy szobor, aztán testem szikrázni kezett, a tekintetemmel végig Vortexre és Üstökösre koncentráltam. Majd aztán ők kezdtek el szikrázni, majd megdermedtek a sokkhatástól, mint egy szobor, és egyik se tudott megmozdulni.
- Mit tettél, Protos?? - fakadtak ki. - Eressz el minket!! Megatron nagyúr, segíts!!
Elvégezve a dolgom Judyhoz fordultam.
- Az egy olyan villámhasználói képesség, amivel egy jó időre megdermesztheted ellenfeleidet, és úgy is maradnak, amíg tart a hatás... úgy egy-két óráig a leghosszabb. Demesztősokknak hívják. Majd ha elég erős leszel, ezt is megtanítom neked.
Visszafordultam Megatronhoz.
- Természetesen tudnék felmutatni neked valamit, Megatron. Némi jó tanácsot. Először is, ne fenyegess olyasvalakit, akiről tudod te is nagyon jól, hogy nem érdemes őt abajgatni. Másodszor ha bántani mered a gyermekeimet, vagy bárki mást ezen bolygón - tisztelet a kivételeknek -, az én haragom sújtson le rád. Harmadszor ha uralkodni akarsz, tedd ez máshol, mert mi nem kérünk belőle. Még a holttestemen át sem engedem meg ezt neked.
Megalázva koromat kihúztam magam, hacrállást vettem fel, a botom átalakult fénykaddá, amit mesterien megforgattam a kezemben, majd Megatron felé szegeztem. Újra szikrázni kezdett a testem.
- Ha tényleg biztos vagy abban, hogy te szét tudsz szedni, akkor mutasd meg, mit tudsz.

Vortex és a seggnyaló Protos egyik villámképességére megdermedtek, mint a szobrok és úgy is maradtak. Biztos azért, mert ahogy én is, ő is érzékeli a feszültséget és a veszélyt, amivel Megatron próbál fenyegetni minket. Nagyapó el is mondta, mi volt ez a képesség, és megígérte, hogy majd megtanítja nekem is.
- Hát nagyapó... ha épségben vagy némi karcolással megúszod... - mondtam kissé aggódóan, és Megatron felé böktem.
Nagyapó nem félt tőle, és adott egy-két jó tanácsot az Álca fővezérnek, hogy ráébressze a jelenlegi helyzetére, és ezzel ki is hívta egy párbajra. Bár a kettejük csatájába nem szólok bele, de felkészültem arra az esetre, ha váratlan dolog történik.

Meg vetően nézet szolgáira.
-Pofa be üstökös ha nem vagy képes vigyázni magadra akkor magadra vess.
Vörös szemekkel ellen felére nézet.
-Nagyon meg fogod ezt még bánni Protos. Addig kellet volna be hódolnod amíg meg tehetted volna. Mert miután végeztem veled az összes kis gyermekedet ronccsá fogom szedi és abból fogok trónt építeni magamnak. de ha még is meg úszná némelyik a haragom abból olyan szolgát alakitok ki amely fel nyalja talp nyalóim nyomát.
Ágyús karjával Prosra mutatott majd kezét ökölbe szorította és végül lőtt.
-Még csak nem is sejted milyen halálos kint szabadítottál népedre.
Nem törődve azzal, hogy célba talált vagy sem újra tüzelt.

Végre ideértem. A magasban repültem, nehogy elkapjanak az emberek. Láttam, hogy ott lent Megatron két talpnyalója már kapott egy sokkot. Meg is érdemelték. Megatron meg rabszolgáknak nevezte az embernek nevezett férgeket, és Protos kölykeit.
~ Szánalmas... ~ gondoltam magamban. Egy nagy fának az ágára szálltam le és onnan figyeltem az eseményeket. ott volt egy lány is, de nem érdekelt, gondoltam biztos Protos egyik vakaréka csak, semmi több. Egyelőre nem akartam beleszólni, hisz nem is az én ügyem. Majd ha nekem rontanak, akkor nem fogok kegyelmezni nekik.

Megatron, ahogy sejtettem, támadni készült. Nem törődtem azzal, hogy a közelben egy újabb szikra jelét éreztem, mert én a terraniaiak védelmére keltem hacra az Álca fővezér ellen. Lövöldőzni kezdett, én kivédtem a legtöbb lövést a villámvérttel. A feszültség, ami özben bennem gyűlt, azt csak nagy mennyiségben kilőttem az egyik keemből Megatronra, aztán egy pillanat alatt egy lendület segítségével a másik szikrázó, ökölbe szorított kezemmel gyomron vágtam Megatront, aztán megragadtam a fjét, és eldobtam pár méterrel odébb.
- A földiek népéből te semmit se csinálhatsz, Megatron. Amíg én élek, semmitse tehetsz. Nem vagy méltó arra, hogy az Álcák fővezére légy, ha csak ennyire telik tőled. - Itt fenntartva a villámvértet újra nekimentem, de ezúttal a következő ütés sokkoló hatást kelthet ki.
Ebben Üstökös egyetértett, de csak a gondolataiban. A cingár, alattomos kis Seeker vágyálma, hogy megszabaduljon Megatrontól, és ő legyen az Ácák vezére, mivel jómagát sokkal jobb veérnek tartotta, mint az indulatos gazdáját. Vortex ezalatt mágneses sugár segítségvel ki tudta magát szabadítani a dermesztő fogságból. Először rám és Megatronra nézett, majd Judyra, majd viszarám, és majd Üstököst is kiszabadította.
- A logikám szerint Megatron tényleg nagy hibát követ el. - susorogta Üstökösnek. - Tudom jól hoy te is mire készülsz, Üstökös.
- Mit akarsz, tata? - sziszegte vissza Üstökös.
- Szeretnél szert tenni az ő hatalmára, ugye? Én segíthetek neked, mert számomra Bukott nagyúr volt az én vezetőm, és te sokkal méltóbb utódja lennél, mint Megatron. Egy fővezérnek nemcsak erő és elszántság kell, hanem ész.
- Akkor abban egyetértünk, hoy Megatronnak nincs esze. - bólintott Üstökös. - Mit tegyünk? kezdjünk most neki, vagy várjunk.
- Én már régóta a Födön tartozkodom, és azótakiismertem Protos barátunkat. És tudok róla egy-két titkot, ami gyengepontja, és simán kihasználhatnánk.
- Hogyan?
- Ha rám hallgatsz, először támadjuk meg szépen a kislányt, akár nyerünk, vagy vesztünk. És ha visszavonultunk, lehet, hogy dühös lez ránk, de te majd ezzel az ötlettel állj elő... - Itt súgni kezd valait Üstökösnek. - 10000000%, hoy Megatron ezután nagyra fog becsülni, ha véhezvisszük az akciót.
Üstökös megdöbbent a terven, amiből rájött Protos gyengepontjára, aztán Judy felé nézett. Végül sátánian felröhögött.
- Vortex, ha később én leszek a nagyúr, gazdagon meg foglak jutalmazni. Má most megköszönm, hogy vakarod a hátamat.
Az öreg és a Seeker megindultak Judy felé. Vortex a rotorból átalakított fegyverét forgatta, Üstökös pedi lőni készült.
- Gyere Üstökös bácsihoz, kislány! - duruzsolta Üstökös. - Nem fognak a bácsik bántani! - aztán lőni kezdett.

Nagyapó és Megatron összecsaptak. Nagyapó öreg vas ellenére keményen elbánt Megatronnal, ahogy illik. A vén keselyű közben a maga kis mágneses hullámával kiszabadította magát és a seggnyalót, akivel titokzatosan sutyorogtak valamit, aztán alattomos vigyorukkal felém tartottak.
- Hé! - néztem rájuk mérgesen. - Ki akartok velem kezdeni? Te túl öreg és túl gonosz vagy nekem, te pedig túl bunkó! Na hagyjatok békén...!
A lövést kivédtem villámvérttel, aztán fegyveres kisütéssel válaszoltam mindkettőnek. Ezután átalakultam lopakodóvá, és tépni kezdtem az eget.
- Engem akartok, baromarcúak? Kapjatok el! - kiáltottam le nekik, és manőverezni kezdtem, közben lőttem rájuk néhány sorozatot.

Egy elégedett mosollyal nézte ahogy lövéseit kivédi majd ellen támadásban részesül.
~Nagyszerű ahogy Vortex meg mondta Protos jó ellenfél kiváló szövetséges lenne. De túlzottan földhöz ragadt és ez gyengévé teszi.
Bele lőtt az ellene irányuló fezsültségbe majd hátra ugrott mielőtt el találná a neki szánná gyomros. Ezután előrébb vetve magát egy jobb egyenessel indított Protos feje felé.
-Te csak azt képzeled Protos. Én Megatron bármit meg tehetek és a földieknek majd meg adom a választást, vagy szolgálnak vagy meg halnak.

Megkezdődött a csata. A tata jól védte magát, míg Megatron két talpnyalója azt az öntelt kis fruskát támadták meg.
~ meg is érdemli a kis cafka! Túl sokat képzel magáról! ~ gondoltam magamba. Kitaláltam egy aljas dolgot: amint a 3 szerencsétlen fáradni kezd, mérgezett(robotokra is hat) nyilakat lövök beléjük, így a Bukottaknak 3 gonddal kevesebb bajuk lesz. Észrevétlenül robottá alakultam át, majd előkészítettem az íjpuskát meg 3 mérgezett nyilat és Judy-ék felé céloztam. Amint megvolt rá az alkalom, beléjük lőttem egyet-egyet, és vártam, hogy hasson a méreg.

/Judy, innentől, te fogod elbírálni a mi eseményünket, én meg a tietekét, jó? /

Megatron jobb egyenessel indított, de az utolsó pillanatba elkaptam az öklét a markomban, és sokáig szorongattam. A másik karját is elkaptam.
- Nekünk földieknek mindig van más választásunk, és mi nem kérünk a szövetségedből és a hatalmadból.
Persze itt felbukkant az a régi szomorú emlék, amikor Ultra Magnus elárult engem a hatalom és a háborúzás miatt, csak mert a velejéig gyűlöli az Álcákat. Megatron lefogott kezét megrántottam, és leszakítottam a fél karját, és a másik épen keresztül elviselhetetlen sokkot vezettem belé, majd elrúgtam magamtól.
- Még választhatsz, Megatron. Vagy elhagyjátok a bolygót, vagy pedig elkészülhetsz arra, hogy ma este épség nélkül fogsz visszavonulni innét a talpnyalóiddal.
Azzal Megatronhoz dobtam a letépett karját.

Vortex és Üstökös támadásba lendültek, de Judy kivédte a támadást, majd fegyveres kisütéssel válaszolt nekik. Eltalálta Üstököst, aki megsérült, de még így is harcra kész, Vortex azonban elkerülte a kisütést, de nem számított rá, hogy a lány átalakult repülő üzemmódba, és a levegőből sorozta meg őket, így csak védekezik tudott az ő mágneses pajzsával.
Ezalatt Hószárny kilőtte a három mérgezett nyilát, amiből csak egy talál. Judyt nehéz volt levegőből bemérni, így az manőverrel kikerülte, de mivel a villámpajzs is még rajta volt, akkor se találhatta volna el. Vortexet se találta el a mágneses pajzsa miatt, azonban az öreg a lövés érkeztével kiszúrta egyből, honnan jött és meglátta Hószárnyat. Üstököst viszont eltalálta, így az megbénult. Annyira nem, hogy kómába essen, mert kis termete ellenére erős volt az ellenállása.
- Mi ez itt? - nézett a Bukott felé Vortex. - Hogy merészelsz beleszólni a dolgunkba, te csirkemadár!? Meg kell, hogy öljelek ezért.
Azzal Vortex egy erős mágneses hullámot küldött Hószárny felé, aminek hatására összetörik a fa. Ha Hószárny nem kerüli el időben, akkor a mágneses hullám tönkre vágja mechanikus működését egy húzós időre.

//Rendben//

Megatron kivédett néhány támadást, de néhány darab eltalálta őt, persze Protost is az ő legutóbbi lövései, de nem tett rajta nagy kárt, mivel a villámvért rajta volt. Közeli összeütközés azonban több kárt okozott Megatronban, mint Protosban. Az utóbbit a gyomros eltalálta, de Protos elkapta mindkét karját, amik közt z egyiket letépte a másikon keresztül iszonyú erős áramot vezetett bele, amitől sokkot kapott, az öreg még el is hajította. Mivel az ágyús karját vesztette el, már csak a közelcsatával tud harcolni. Vagy folytatja a harcot, megkockáztatva épségét, vagy pedig megbecsüli ellenfelét belátva vereségét és visszavonul egy időre.

A két ellenfelem nem számított rám az égi támadásomra, és össze is jött. Ekkor egy fától (van fa itt a mezőföldön? XD) 3 nyíl indult felém és az ellenfeleim felé, de engem és Vortexet nem talált el, de Üstököst igen. Bénulását kihasználva fegyveres kisüléssel elintéztem, aztán Vortex felé indultam, aki meg éppen mágneses erejű támadást indított egy olyan Transformer lány ellen, akit nem ismertem. Csak a gyorsaságom köszönhette, hogy még az utolsó pillanatban odarepültem már robotként és elvittem a fáról, ami szétesett a mágneses hullámtól. Aztán pár méterrel odébb raktam a lányt.
- Nem tudom, ki vagy te. - mondtam. - Inkább segíts elintézni Vortexet a magánakciózás helyett, mert ő hiba öreg, de nekem így is túl nagy falat.
Egy telepatikus képességemet, konfúziós támadást intéztem, amivel megzavarom Vortex processzorát, aztán fegyveres kisütéssel meglőttem.

Sérült alkarjára fog és elégedetten fel nevet.
-Hahaha régen volt már, hogy méltó ellenfélre leltem. De egy kis karcolás semmi ahhoz a pusztításhoz képest amit én az Álcák vezére képes vagyok. Még nagyon meg fogod bánni, hogy ujjat húztál velem.
Repülővé alakult majd egy helyben forogni kezdett alig pár centivel a föld felett így fel kavarva a port. Mikor elég nagy lett a por repülő gép formában elindult Protos felé, hogy ki húzza lábát Protos alól. Ha ez sikerül átalakul és Protos felé hajol és jól fejbe veri párszor majd igyekszik pár lemezt le tépni mellkasáról.
-Ki fogom tépni a szikrádat puszta kézzel. A néped meg szenvedni fog amíg szolgálni nem kezdenek engem.
ha nem sikerült ki húzni Protos lábát akkor előbb rakétákat küld felé majd átalakulva az energon buzogányával csa Protos mellkasára.

Az egyik talpnyalót eltaláltam, így az lebénult. A másik 2-ből az öregebbik felém célzott volna, és éppen kerültem volna ki, ha az a nyomorék el nem kap és el nem rángat onnan. A kis nyomorult a segítségemet kérte.
- Szállj le rólam te emberimádó sz@jha! - téptem ki sólyomként magam a kezeiből. - Azért túl nagy falat neked, mert a fajtád nem több, mint emberimádók! Ha nem foglalkoznál azokkal a nyomorult emberekkel, nem neveznének folyton KORCSNAK téged a hátad mögött! - kiabáltam rá, majd belekarmoltam az arcába, végül arra a Vortex nevű tata kezéből kitéptem a fegyverét, ha volt és elhajítottam a csudába. Ha nem sikerült, átalakultam, és sorozatban lőni kezdtem rájuk a mérgezett nyilakat.

Megatron megsérült, de nem adta fel. Kénytelen leszek vele még egy darabig viaskodni, amíg végre feladja. Azt hiszi, ő maga pusztító erő, de egyáltalán nem áll hozzá félig se. Az egyetlen igaz pusztító maga a Bukott volt, hiszen ő volt a legnagyobb zseni a gonoszságban, és a háború kezdetének idején szó szerint káoszt okozott mindenhol Cybertronon. Tudtam; Megatron nem méltó ellenfél, és ezt be tudom neki bizonyítani, hogy ha egy Elsőt le akar győzni, ahhoz több kurázsi kell.
Bár együgyű tulajdonságai ide-oda, leleményesen átváltott repülőgép módba, hogy pár centivel a talaj felett port kavarjon megtévesztés alatt, és nekem rontson.. Valóban ügyes taktika volt ezúttal, de megint elkövette a hibát, hogy nekem is rontott alt módban. Valóban fellökött, de én belekapaszkodtam, meglovagoltam egy kicsit, és az égből rúgtam le a földre, én pedig lerepültem utána és kecsesen értem földet, és fénykarddal kivédtem a buzogányát.
- Ennyire vagy te képes, Megatron? nincs erőd, hogy engem legyőzz. Gondold át még egyszer a javaslatomat a visszavonulásodról. Sajnálom, hogy Bukottnak nem volt ideje tanítania téged bármire is, és nincs más, aki tanítana. Ha jó fiú leszel, talán megtanítanálak az erőre.
Azzal eltaszítottam és a legerősebb szikrák ezreit szórtam feléje.

Judy megmentette Hószárnyat, de nem kapott hálát érte, csak durva kifejezéseket. Judy ugyan feltartotta Vortexet telepatikus dermesztéssel, azonban Hószárnynak Megatron által létrehozott porfelhő miatt félrelőtt, így a méregnyilak senkit se talált el, ráadásul emiatt se sikerült Judy fegyveres kisütése se. Vortex a telepatikus támadás múlásával kihasználva a porfelhőt felszállt a magasba, és onnan ledobott egy radioaktív bombát, ami földet réssel robbant, és iszonyú erős lökettel eltaszította a két lányt. Azután a testéből két gömbszerűt valamit dobott le, amik félúton átalakultak, majd a földre érve már bogárszerű robotparazitákként közeledtek Judy felé. A lánynak gyorsan kell reagálnia, mert a paraiztáknak bénító erejű a csípése, és képesek elszívni az energiát is csípés közben. Amí a két lény Protos tanítványával foglalkozik, addig ő nekiment az egyből Hószárnynak, és a földbe tiporva elkezdte szorongatni, amíg csak bírja horpasztani.
- Végzek veled, te kis féreg. Nem fogsz többé az utamba állni. - És azonos polaritású mágneses erőt vezetett bele a Bukottba, ami megzavarja a működés idegeket és rettenetesen fájdalmas. Vajon Hószárnyt ki tud szabadulni, mielőtt az öreg megöli?

Megatron taktikája bevált, és a porban nekirontott úgy Protosnak, hogy sikerült részben behorpasztania. de annyira nem sikerült megsértenie, hogy az ne gyengüljön el, és bele is kapaszkodott, amíg repülő módban volt. Az öreg az égből vágta le teles erővel a földre, hogy Megatron némi horpadást és újabb sérüléseket szerzett, de amint Protos földet ért, eltalálták a rakéták, de még időben kivédte a buzogánycsapást a fénykarddal, és eltaszította. A szikrák tucatjai száguldottak felé, amiknek kevés része eltalálta. Megatron gyengül, de vajon képes még harcolni?

Néztem egy nagyot, amikor elkezdett beképzelt üvöltözős csitri módjára viselkedni a sólyomrobot, majd megpróbált belekarmolni az arcomba. nem éppen csak a por miatt nem sikerült neki, gyors reflex-el kikerültem.
- Nyugodj már meg, te! - szóltam rá. - Ha azt hiszed, hogy te akkor képes vagy egyedül kiállni ellene, akkor menj csak. De nem fogok neked segíteni neked még egyszer.
~ Nagyszerű, így segítsek bárkinek, ha így állnak hozzá.
A "korcs" szó azért szikrán ütött, de már megszoktam, mert az emberek rosszabbik részei másnak tartottak, mint a terraniaiak többi részét. A sólyom megtámadta Vortexet, és el is baltázta. abban reménykedve, hogy nyugodtan nézhetem az ők reménytelen harcukat, a tata a levegőbe repült, és ledobott egy radioaktiv bombát, ami eltaszított minket, majd két másik valamit, amik paraziták voltak, és egyenest felém tartottak. Vortex közben a sólymto elkapt és kínozni kezdte.
A paraziták elég gyenge próbálkozás. Telekinézissel, amint közelembe érek, lebegtetni kezdtem őket, majd az egyiket Vortex felé, a másikat pedig Megatron felé taszítottam, hogy őket csípjék meg és szívják el energiáikat.
~ Vajon ki lehet ez a beképzelt madárfajzat? És mit is képzel magáról? Örüljön, hogy most az egyszer még ezzel a húzásommal segíteni próbálok rajta! Hálátlan picsogós picsa.

-Még nagyon meg fogod bánni szavaidat Protos. A fajtád szenvedni foga kezeim alatt.
Éppen támadni készült mikor fülelő jelentkezett be rádión?
-Mit akarsz Fülelő?
Meg hallgatva Fülelőt oda ment le tépet karjához majd vissza tette azt a helyére.
-Vortex, Üstökös fejezzétek be a játszadozást. Más dolgunk van éppen.
Átalakult majd fel emelkedett a levegőbe.
-Ezt a vitát később rendezzük Protos. De ígérem neked, hogy nem felejtelek el és a népeddel sokat fogtok szenvedni.
akár jöttek a szolgái akár nem azonnal elindult az új probléma felé.

Az öreg elkapott, és kínozni kezdett, de nem ártott nagyon nekem.
- Idióta! Az Ezüstösök Jobban megkínoztak már! - majd odarúgtam, ahol egy férfi sem kívánja, és kiszabadultam, majd odavágtam Mega elé az öreget. Aztán új gondjuk lehetett, mert leléptek. Én visszanéztem a lányra.
- Jobb lenne, ha nem azokat az embernek nevezett gerincteleneket védenéd, hanem azokat az élőlényeket akiket agyonkínoznak és ketrecekben zárnak szórakozásból Emberimádó! - majd elrepültem. Nem érdekelt, ha utánam megy, vagy sem, legalább megmondtam neki az igazat.

Hószárny tökön rúgta ( ) Vortexet, de ezzel csak jobban felhergelte Vortexet, aki fojtogatás közben a másik keze öklével akkorát bemosott neki, hogy az egész arca behorpadt.
- Az Auobotok fele annyira se tudnak kínozni, mint én. Bukott nagyúr alatt én voltam a rémálma minden egyes Autobotnak, mielőtt hóhérból tudóssá váltam Bukott nagyuram keze alatt.
Hogy kiszabadult az utolsó pillanatban, mielőtt megölte volna az öreg, annak köszönhette, hogy Judy telepatikus úttal az energiaszívó paraziták egyikét éppen a képébe taszította, és elkezdte szívni és bénítani. A másik pedig Megaton megmaradt karjára tapadt, de le is pattant rögtön, ahogy Megatron lerázta magáról, és a csapódástól összetört. Üstökös ezalatt már újra tudott mozogni.

Megatront végül felkereste az egyik csatlósa rádión keresztül, aztán visszavonulót fújt. Üstökös teljesítette parancsot, a parazita miatt legyengült Vortex viszont nem azért hagyta békén végül Judyt és az idegent, hanem mert belátta, hogy a harcnak semmi értelme, főleg amíg én itt vagyok és össze tudok dolgozni Judyval, amikor kell. Megatron megígérte, hogy vissza fog térni és folytatjuk akkor a harcot.
- Várni fogok rád, Bukott leáldozott tanítványa. Elismerem, hogy nem vagy rossz harcos. - mondtam. - De ne feledd, hogy én itt vagyok, és megóvom gyermekeimet és testvéreimet. Szerezz több tapasztalatot gondolkodásból, és gyakorold még egy kicsit az oldalazó kitéréseket.
Vortex is ezalatt tett egy utolsó mondatot Judy felé.
- Vigyázz ezúttal magadra, kislány. Nézz mindig körül, mert következő alkalommal te lehetsz az áldozat. - Persze senki se sejti, hogy Üstökös és Vortex már kieszelték első tervüket. Az öreg és a Seeker Megatron után mentek vissza a Föld körül keringő Álca űrhajóba, a Nemesisbe.
Az idegen, aki beleavatkozott a harcunkba, szvakban támadta Judyt újra és újra, majd elszállt.
- Ne törődj vele, Judy. Tudom jól, hogy te se kötődsz nagyon hozzájuk, amióta elvetettek maguktól, csak mert más vagy. Gondolj bele, hogy még ugyanúgy megvédjük rászorulókat és megőrizzük a bolygónk kincseit és élővilágát.

Lehetséges, hogy Megatron Üstököst kezdte el abajgatni feszültség levezetéseként, és mielőtt kiderült volna, hogy tulajdonképpen mi a megoldandó probléma, Üstökös (ahogy Vortex-el megbeszélték) Megatron elé állt nem sokkal később.
- Van egy tervem, gazdám! Ha jól láttam, a vén szivar mesélt nekem is még a találkozó előtt a Protos terraniairól. És érdekes felfedezést tettem, és meg is figyeltem a csata előtt. Protosnak nagyon fontos a tanítványa, a Judynator nevű kislány. Állítólag az űrből zuhant le apró formaként, és az öreg örökbe fogadta saját gyermekeként. Kíváncsi vagyok, vajon mi történne, ha a kislánnyal történne valami. Vajon mit tenne... ha elrabolnák a kis tanítványt?
Vortex eközben másik helyiségből hallgatózott, és gonoszul elvigyorodott.
~ Szép kezdés, Üstökös. Egyszerre több legyet ütünk egy csapásra. Szépen, és lassan egyenként.

Bár Megatronról lepattant, Vortexet viszont belepte a parazita, hogy kiszipolyozza és legyengítse bénítással, de végül mindkettő kipusztult. Szegényeknek annyi volt a bűnük, hogy csak egy kis energiát akartak volna szívni.
Az Álca fővezér, a seggnyaló és a tata végül visszavonultak, de előtte Vortex tett egy megjegyzést, ami arra utalt, hogy mostantól kezdve nézzek mindig körül, mert célponttá váltam. Ez nem volt jó jel. Aztán a beképzelt kis repülő tyúk most sem köszönte meg a segítséget, csak hadart valamit az emberimádatról és az agyonkínzott élőlényekről, aztán eltűnt.
- Hülye picsa. - csóváltam a fejem. - Mintha úgy néznék ki, mint aki pesztrálná az embereket, mikor engem is kiskoromban folyton bántottak.
Nagyapó ilyenkor a szokásos lelki beszéddel nyugtatott meg.
- Nem is zavar igazából. Akárki volt is ez a lány, azt hiszi, hogy a maga bajai fontosabbak másokénál. Különben is nekem is megvan a maga problémája... viszont a közös probléma most lépett le. De... nagyapó, pontosan kik is ezek az Álcák? És ha ez a lány nem közénk tartozik, és még csak nem is az ellenséggel... akkor kinek az oldalán áll szerinted?