Feketehalál sztorija

Név: Feketehalál

Becenév: Feketeség, Halál, Éji, Párduc, Cicus, de ezt ki nem állhatja
Kor: emberi évben 20

Állampolgárság/faj: Predacon

Kaszt: Lőmester/Orvos

Lakhely: Föld, Redwood Esőerdő (Kalifornia).

Nem: Férfi vagy Hím

Jellem: A név és a külső becsapós: Nem egy gyilkoló gépet takarnak ezek, hanem egy kedves és odaadó orvost, akit nem kell félteni a csatában lőmesteri tudásának köszönhetően. Ha úgy adódna sor, alt módját is fegyvernek használja, fekete színe kitűnően elrejti az éjszakában vagy fekete háttérben. Érdeklődik az emberek iránt, de nem úgy, mint kajaként, hanem tudni akar róluk mindent, ezzel csak az a gond, hogy ha valaki meglátja, visítva menekül el az illető előle. Kitűnő az orvoslásba, valamint képes apró dolgokat megalkotni és rádiót hackelni. Terveiben van a Tudós kaszt is.

Alt üzemmód: Fekete Párduc(ami tigris nagyságú)
Állati partner: Bane, egy fél organikus komodói sárkány(Még várok az engedélyre!)

Előtörténet:
Üdv barátom. A nevem Feketehalál. Ne ijedj meg a nevemtől meg a külsőmtől, nem az a „mindent megölök, ami zavar engem” fajta vagyok. Ha hiszed, ha nem, Lőmester és Orvos vagyok. Érdekelne a történetem? Ha igen, szívesen elmesélem:

Mint minden Predacon, Dzsungelbolygón születtem. Anyám és apám Leopárd módú volt, de sok feketepárduc volt mindkettejük családjában, ezért vagyok én is fekete. Azért adtak nekem ilyen nevet, mert ők bérgyilkosok voltak, és úgy gondolták, hogy talán én is az leszek. Igen nagy meglepetés érte őket, mikor rájöttek, hogy hiába képeztek ki lőmesternek, a gyógyítás jobban érdekelt, mint a gyilkolás. Egy idő után látva, hogy még a szándék és a tehetség is megvan hozzá, elfogadták, hiszen legalább az orvoslás is hasznos munka. Gyakran analizáltam anatómiai dolgokat, és mivel kezdő voltam, csak mindennapos sérüléseket meg piti kis betegségeket tudtam kezelni. Magyarul házi orvos voltam. Én gondoskodtam azokról is, akik megpróbálták elvenni Lord Zarak státuszát. Én csak olyankor megráztam a fejem, hogy ejj, ejj, és megjavítottam őket. Ismerem azt a Hószárny nevű fehér sólymot. Mikor az a fiú aljasul megalázta, nagyon sajnáltam őt. Mondtam is, miközben egy verés után én javítgattam, hogy megérdemelte. A srác búsan bólintott, közben a mennyasszonya is kidobta, mert talált magának jobbat. Ajj, ajj… Szóval mindig javítgattam a sérülteket, közben tanulgattam az anatómiát, biológiát, ehhez hasonlókat, amiket orvos tanul. Közben szüleim a Lőmesterségre tanítottak, hogy megvédjem magam, ahogy kell. Békésen teltek el napjaim. Egészen addig…

Történt egy nap, hogy megjelent Jhiaxus, egy nagyon öregnek tűnő Cybertron-i. Azonnal odamentem megkérdezni, hogy jól van-e, nem tudnék-e segíteni valamiben. Jhiaxus mondta, hogy köszöni, jól van, de kedves volt tőlem, hogy megkérdeztem. Igen kedves volt, nem úgy, mint Megafos, ha szabad ilyent mondanom.XD Segítettek neki megalkotni valami Bio Sigmát, majd Jhiaxus elbúcsúzott tőlünk. Na itt kezdődtek meg a bajok. Nem sokkal Jhiaxus távozása után megjelent a sokan Diktátornak nevezett Ultra Magnusz és csapata, valami Ezüst Autobotok. Követelték, hogy mondjuk meg az Álcák hollétét. Lord Zarak nem állt kötélnek, így durva csata kezdődött meg. Én igyekeztem segíteni vagy azzal, hogy feltöltöttem a társaim energiáját, vagy azzal, hogy lelőttem egy két Ezüstöst. Azonban egy nagyobb robbanás Lord Zarak családjának közelében, ahol én is voltak, felrepített, majd a becsapódáskor eszméletemet vesztettem… Mikor nagynehezen felébredtem, kérdeztem, mi történt. Elborzadva tudtam meg, hogy Blackarachniát és azt a Hószárny nevű lányt elrabolták, ráadásul megölték az utóbbi apját, aki a hajó után ment, hogy meg tudja menteni őket. Annak ellenére, hogy fekete voltam, elfehéredtem, hogy ki képes ilyen borzalmat elkövetni. Lord Zarak hetekig tombolt városon, erdőn át. Mikor valamennyire megnyugodott, odamentem hozzá, és tisztelettel ezt mondtam.
- Esküszöm Lordom, hogy megkeresem és megtalálom az elrabolt társainkat, és visszahozom, akár élnek akár… halottak. - nem bírtam az utolsó szót kimondani. Lord Zarak megköszönte, hogy képes vagyok ilyen nagy feladatot magamra vállalni, hiszen egy egész univerzumot, sőt, egy egész multiverzumot át kéne kutatnom! De nem érdekelt. Összepakoltam azt, ami kellett nekem, elbúcsúztam szüleimtől, és elindultam egy kisebb cirkálóval. A többi Predaconnal ellentétben bennem csak az Ezüst Autobotok ellen égett a bosszú. A többi élőlény és Jhiaxus nem tehetett róla azért, amit ezek a mocskok tettek… Hirtelen egy lövés éreztem hátulról. Az Ezüstösök egyik hajója volt! Rémülten próbáltam elmenekülni előlük, de azok gyorsabbak voltak, és elkaptak. Kísérleteztek rajtam és meg kínoztak rendesen. Akárcsak egy fél organikus komodói sárkányt. Nyilván Dzsungelbolygóról hozták el őt is. Állandóan bántalmazták, ahogy engemet. Láttam, ahogy bántják Blackarachniát és Hószárnyat is. Égett bennem a harag. A sárkánnyal együtt szoktak ketrecbe zárni, aztán egy nap elkövettek egy súlyos hibát: az egyik őr rajtunk akarta kitölteni haragját, és mikor fejbe akart engem rúgni, a mögötte lévő hüllő hirtelen elkapta, és a harapásával összetörte a gerincét. Először meglepődtem, de aztán felkaptam, mivel ő lassabb volt, és elmenekültem. De hiába kerestem közben Blackarachniát és Hószárnyat, nem találtam meg őket. Állítólag az egyiket megölték, a másik pedig megszökött. Jaj istenem, nem sikerült egyiküket megmentenem… a társam hirtelen sziszegése riasztott fel. Ott volt a cirkálóm! Gyorsan beszálltam a varánusszal(Komodói varánusznak is hívják, vagy óriásgyíknak), és elindultunk. Én meg társam elaludtunk, de aztán csapódásra ébredtünk. Kinyitottam az ajtót, és egy Dzsungelbolygóhoz hasonló helyen találtam magam. Először azt hittem, hazaértem, majd azon gondolkodtam, hogy lehet ez, végül kinyomoztam, hogy ez a Föld. Kicsit fura bolygó volt. Fura majomszerű lényekkel, amik emberek voltak. Igen félénknek tűnnek, mert mikor egyszer közelítettem egy hím felé, hogy megkérdezzek tőle valamit, meglátott és elfehéredett.
- ÚRISTEN, EGY ÓRIÁSI FEKETE PÁRDUC, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - és női hangon sikítva futott el. Csak pislogtam zavartan, hogy mi lelte. Egy kis kutatás után megtudtam, hogy a Fekete párduc, ami az én alt módom is veszélyesnek van titulálva. Pah, még hogy veszélyes! Annak a szerencsétlen jószágnak marmagassága a térdüket éri el maximum! De inkább lépjünk tovább. Szóval, hiába próbáltam meg kommunikálni bármilyen emberrel is, sikítva menekültek el előlem. Közben a Komodói Sárkány a társammá és egyben barátommá vált. A gerinc eltörés miatt Bane-nek neveztem el, az után a kitalált karakter után, aki egyszer eltörte az ellenfele gerincét. Csak a karakter a kezével és lábával, az én Bane-em meg a szájával. Gyakran dolgoztunk össze, főleg ha ellenséggel volt dolgunk. Bár azok ritkán voltak, így egy stratégiával mindig elvoltunk: Bane lesben áll elrejtőzve, ha meg szólok, hogy most, lecsap hátulról, ezzel meglepve az ellenfelet, akinek általában eltört a gerince, mivel mindig a hátába harap Bane, ha úgy adódik. Ha nem volt ellenfél, akkor kutakodtam, mialatt Bane aludt, vadászott, vagy járkált az erdőcskénkben. Bane elég intelligens, mindig megérti, amit mondok, ő meg testbeszéddel kommunikál velem. Sok idő telt el. De nem eseménytelenül. Megjelent az Álcák Megatronnal az élen. Tudtam, hogy nemsokára az Ezüst Autobotok is jönni fognak majd. Már készen voltam rá. Aztán meghallottam egy hírt, miszerint egy fehér sólyom egy Nukreális bombát dobott le valami Alföldre. Néztem, hogy az nem lehet, főleg azok után, hogy kiszámítottam a bomba méretét a robbanás hatósugara alapján és a sólyom földi méreteit, mivel azért egy kis tudomány is a fejembe szorult hála a biológiának: a bomba túl nehéz lett volna ahhoz, hogy egy törékenynek számító sólyom elbírja! A felvételeket, amiket nagy nehezen szereztem be vizsgálgattam, mikor megláttam azt, amit szerettem volna: két repülőgépet Álcajelekkel. Tudtam, tudtam! Az Álcák voltak és arra a szegény párára kenték! Mivel már régebb óta itt vagyok, tudok a Terraniak-ról és Protosról. Márcsak beszélnem kellett velük. Egy kidobott, de szinte új állapotban lévő rádiót meghackeltem, hogy a Terraniak rádiófrekvenciáját fogjam vele, majd elkezdtem a mikrofonba beszélni.
- Protos uram, azonnal jöjjön Kaliforniában a Piedras Blancas rezervátumba, a fehér sólyomról van szó! Fontos! Ismétlen Protos uram: azo- - itt hirtelen felrobbant a rádió. - A fenébe! Túl töltődött! - morogtam. Jobb ötlet híján nekem kellett megtalálnom azokat az Álcákat és tisztáznom az egészet. Én meg Bane beszélltunk a még mükődő cirkálómba, és elindultam Magyarország felé, bezzeg úgy, hogy bekapcsoltam a láthatatlan módot, nehogy lelőjenek Ufók miatt. Nagyon reméltem, hogy sikerülni fog a tervem, mielőtt valami tragédia legyen a vége.

Kedves Halálszárny!

Tetszik az előtörténeted, nagyon intellektuális módon alkottad meg. Azonban egy problémám van ezzel: Nem tervezünk ilyen akciót kalandba jelenleg, és Hószárny jelenleg nem lehet ott, mert ő a történtek után nem hagyhatja el a Bukottak városát, másrészt egy ottani kalandot vezetek le neki.
Ha az utolsó részét átírod az előtörténetnek, akkor elfogadom az előtörténetet.

Javítottam és FeketehalálXD

Így már elfogadható!
Elfogadom a harci állatot is. Készítsd el az adatlapod, és jó játékot!