Annabell White

Név: Annabell White

Becenév: „a Vezérnő”

Kor: 25 éves

Faj: Ember

Beosztás: A Szabad Szárnyak alapítója és vezetője

Jellem: Csapatából senki nem mer fellázadni vagy kitúrni a helyéről figyelembe véve, hogy kiváló fegyverhasználó, valamint kitűnő az állat-, növény-, és géptudományban. Komoly, de kedves és megértő teremtés, igen toleráns az ellenséggel szemben is, mindig először diplomáciával próbálkozik, de ha harcra kerül sor, számítani kell arra, hogy nem egy könnyen adja meg magát, főleg azért meg katonai családban nőtt fel.

Jelmondat: Jól jegyezzétek meg, a Földön nem csak ember él!

Története:
1987-ben született valahol Amerikában, Washington államban. Apja híres tábornok volt, az anyja is a hadseregben dolgozott, mint nővér. Nagyon szerették egymást, és a házasságukból egy angyali kislány, Annabell született. Apja a katonai dolgokra, míg anyja a természet iránti szeretetre tanította, bár nem vitték túlzásba a szigort, de nem is voltak túl engedékenyek. Nem voltak testvérei, de örült is neki, így a szüleinek nem volt annyi gondjuk. Legalábbis addig, amíg Annabell apja börtönbe nem került. Ugyanis Williams Marshal fel akart robbantatni egy árvaházat egy állítólagos robot miatt. Annabell apja megszegvén a parancsot közölte vele, hogy egy idióta, hogy azt hiszi, hogy „idegen robotok” akarják pont az embereket letámadni, és hogy ezért ártatlan embereket öletne meg. Williams dühében 125 évnyi börtönre ítéltette, Annabell anyját pedig kirúgatta, de őt személyesebb okokból: ki akart kezdeni vele, de a nővér nem hagyta magát. Annabell anyja az óta egy kórházban dolgozik. Annabell ezért gyűlölte meg a NATO-t és a hadügyminisztériumot, mert nem akarta elhinni, hogy ilyen embereket állítanak magas posztokra, míg a tisztességesek börtönbe halnak meg. A legjobb iskolákba járt, de állandóan ő volt „a tanárok réme”, mert állandóan belé kötöttek, de a tanárok őt ordították le folyton, ahogy Annabell mondogatja, azért, mert „féltik a hasztalan életüket”. Végül miután őt rúgták ki egy srác lövöldözése miatt, magántanuló lett. 20 éves korában kutató lett, és akkor élte meg legelső robotos élményét: Franciaországban kellett dolgoznia, mikor megismerkedett egy robottal. Bár először megijedt, de látva szelídségét és kedvességét hamar összebarátkozott vele. Mindennap ellátogatott hozzá, de egy nap borzalmas látvány fogadta: a robot barátját éppen szitává lőtte a francia hadsereg. Mikor megkérdezte őket, hogy miért tették, egy pofont kapott, és azt a választ, hogy „mert egy rühes robot, aki visszaélt velünk”. Annabell egyből érezte, hogy hazugság, és mikor a hadügyminisztériumi gépet feltörve kutatott, megtudta, hogy pont fordítva történt: a 2. Világháborúban az emberek éltek vissza a robotokkal, és mikor már nem volt egyre szükség, beolvasztották. Annyira sokkolta és dühítette a gondolat, hogy az emberek ennyire Istennek képzelik magukat, hogy úgy döntött, mindent megtesz, hogy felfogja az emberiség, hogy nem csak ember létezik a mindenségben. Összeszedve pár olyan embert, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak, megalapította a Szabad Szárnyak nevű csoportot, melynek célja, hogy az emberiséget rávegye, hogy befogadja a robotokat, valamint elismerje, hogy nem azért van a kezükben a Föld, hogy ők lerombolják. Az újoncokat keményen, de igazságosan képzi, nem tűri, ha valaki nem veszi komolyan a csoport céljait, ha erőszakra van szükség, akkor nem habozik.

MÉG BŐVÜLHET!