Magyarország - Nagyalföld

Éppenséggel járőröztem az égbolton, amikor észrevettem egy elég érdekesnek tűnő párviadalt. Lejjebb ereszkedtem úgy, ne lássanak meg és eredeti formámba alakulva értem földet. Éppenséggel a magam fajta mechanikus organizmusok hadakoztak egymással, köztük volt Protos Prime és Megatron is. Az előbbivel volt szerencsém ismerni, hiszen melyik Predacon ne ismerné a nevét? Megatron egy Szánalmas féreg, aki leghűbb katonáit ágyútölteléknek áldozza fel a maga piti kis céljáért. Legszívesebben a földbe passzíroznám azt a fémkonzerv fejét, ha nem lenne ott a hülye csicskása Üstökös és az a keselyű, Vortex. Milyen kár is, hogy nem hamarabb érkeztem meg a harctérre, de legalább Protos és szövetségesei jól eltángálta, úgyhogy menekülőre fogta a tempót. Akinek behúztak, rögtön felismertem, hogy a fajtársam, csak valami miatt más volt. Az optikája furcsa, de zöld volt, ami a Bukottakra jellemző. Nos, még nem igazán voltam ebben biztos, viszont ha többet fogok tudni róla, akkor hiteles információknak a birtokába kerülök. Egyenlőre távol maradtam a társulattól, nehogy gyanúsnak tartsanak vagy ne adjon az Ég, megtámadjanak. Rejtőzködve hallgatóztam és ha harc készülődik, segíteni fogok a magam módján.

- Nem tudom, ki votl ez a lány, és hová tartozik. - hümmögtem. - Ami az Álcákat illeti... ők is a lakótestvérei voltak nekünk, az Autobotoknak. Már akkoriban se voltak jók a viszonyaink, de legalább sokkal jobban éltünk akkor. De amióta az egykori tanítványom, Ultra magnus háborút indított ellenük, azóta megszállottakká és gonoszokká váltak. A vezérük a minden idők legnagyobb káoszt okozó Transformere, Bukott nagyúr volt. Az Első fivéreim egyike. A háború óta a mainapig hatalmat akarnak... csak tudnám, hogy miért hagyta el az Álcákat egyetlen mltó ellenfelem, hogy egy ilyen alakra bízza az Álcákat, mint Megatron. Tévedhetek azért... még nem ismerem annyira Megatront, de természetéből fogva tudom, hogyha nem lesz könnyű ellenfelem, többre viszi erővel, mint gondolkozással.
Még egyszer és toljára felnéztem az égre.
- Soha nem tudni, mit hoz számunkra a jövő... és az űr. Sok mindent nem tudunk. Vannak-e titkok, amiket agy meg akarunk tudni, vagy nem? Akármi is lesz, vagy akármi is derűl ki, nekünk össze kell tartanunk. Bocsáss meg, hogy itt kell hagyjalak. El kell ennem összehívni a vének tanácsát és a földrészi veteránokat, hogy beszámoljak nekik az Álcákról. Fel kell készülnünk egy közelgő háborúra, hogy megvédhessük a mi nemzetüket és a világunkat.
E utolsó szavakkal átalakultam, és az eget vágtam addig, amíg el nem tűntem a csillagok közt.

Visszarepültem az erdőbe, és megjavítottam az arcomat.
- Hülye emberimádó lotyó! Azt hiszi, hogy csak mert a tata Legszívesebben lefeküdne vele, már mindent szabad neki! Remélem majd egyszer széttépik a p***ját, hogy megtanulja, hogy a senkik alatt a helye! - közben megsimogattam egy mókust, akit egy csapat taknyostól mentettem meg, miután élve el akarták ásni. A mókus boldogan adott ki hangokat, miközben hozzám bújt.
- Ne félj, egy nap ti, állatok fogtok nyerni. - mosolyogtam. közben gondolkodtam, hogy intézhetném el a Judy nevű kis lotyót meg az elkorcsosult bandáját.

Nagyapó mesélt az Álcákról és tevékenységeikről, aztán úgy döntött elmegy és összehívja a vének tanácsát és a kontinensek védőit, hogy megbeszéljék, mi legyen. Én nem vehetek részt rajta, mert nem vagyok jelentős rangú személy.
Leültem a fűre és sokáig a csillagok felé bámultam elmerengve Protos szavain és az Álcák fenyegetésein. A hátamból egy fekete valami kipattant, majd fekete skorpióként az ölembe mászott.
- Jól kezdődik egy háború, ugye Nero? - sóhajtottam.
- Prrrrrrrrrr! - durmogta Nero.
~ Sokat merengtem mindig is. Gyerekfejjel úgy voltam vele, hogy más vagyok, mint az emberek, de akkor még nem tudtam, hogy mi vagyok igazából. Felnőttként meg úgy érzem, hogy még így is más vagyok... de akkor ki vagyok és hova tartozom?
Később, miután eleget tűnődtem, Nero nyújtózott egyet majd visszacsatlakozott a helyére, hogy elinduljak a következő célállomásomra.

/Ázsia - Himalája/

Éppen Európa fölött szelte át a sötét eget, amikor jelzéseket fogott be. A jelek egy Magyarország nevű, lerobbant kis putri államból származik. Állam? Biztos ez egy Állam? Országnak se mondható, inkább csak kis megyének. Internetről letöltött minden információt, hogy tisztában legyen az emberekkel, a megviselt dolgaikról és a földrajzról, úgyhogy innen tudta, miféle hely ez az ország.
De hát kénytelen volt erre jönni, mert itt egy terraniai. Amióta itt van ezen a sárgolyón, Megatron parancsára keresett mindenképpen legalább egyet, hogy kiszedjen belőle minden információt és kizsigerelhesse áldozatát. Hacsak nem válik hosszútávon az illető hasznossá...
A helyszín egy magyarországi alföldi pont. Egy erdős rész. Oda követte a jeleket, amíg meg nem találta azt, akit keresett. Néhány méter tisztességes távolságból, ahonnan nem lehet kiszúrni. Látta, hogy egy alak egy kicsi, vörösesbarnaszerű kis organikus lénnyel játszadozik. Végre itt egy terraniai...
Vagyis nem... mégsem terranai. Ahogy jobban megnézte közelebbről zoom-olt optikákkal, kissé csalódott lett. Egy Predacon... egy koszos, magának való nőstény. Mindig is ingerelte a más nőstények jelenléte. A Predaconok egykor Álcák voltak, de elzárkóztak tőlük, elárulták az Állampolgárságukat, mielőtt bestiákká váltak volna... tehát ellenségek. Számára minden nőstény ellenség... nem is akárhogy.
Habozás nélkül becélozta a kis organikus lényt, majd abból a távolságból elvetette pengéjét, ami beleállt az állatba, ami ott egy helyben el is pusztult. Ahogy elvetette a fegyverét, gyorsan belevetette magát a fák és az árnyékok rejtekébe.
- Nincs ezen a koszfészekben semmi keresnivalód, alulfejlett nőstény. - hallatszott a hangja egy irányból, majd hirtelen egy másik irányból hallatszott a további mondata. - Dzsungelbolygó a Predaconok területe, a Föld az Álcák területe. Az Álcák főhímje és falkája megöli behatolóit, az alfanőstény megöli a másik nőstényt, hogy megvédje területét és trófeáit más nőstényektől, és falkavezére elé vigye prédáját.
Egyszer csak eltűnik a penge a döglött állatból, mert ahogy a hangok irányába fordult a nőstény sólyom, hirtelen felbukkant ott, és visszavette fegyverét, aztán megint eltűnt a sötétségbe.
- Ne kezdj ki velem, inkább beszélgessünk egy kicsit. Az Álcák alfanősténye információkat akar a kisebbrendű Predacon nősténytől a terraniaiakról. Minél többet beszélsz, annál nagyobb az esélye, hogy nem szedlek szét apró darabokba.

Hirtelen egy penge beleállt a kis mókusba, aki azonnal meghalt!
- Ne! - majdnem sírva fakadtam. Aztán mérges lettem. - MUTASD MAGAD EMBERIMÁDÓ JUDY! TUDOM, HOGY TE VOLTÁL!! - ekkor egy teljesen idegen hang olyanról pofázott, hogy semmi keresni valóm, meg a Föld az Álcák területe meg az alfa nőstény dumát mondogatta. Aztán információt követelt tőlem a Terraniak-ról.
- Egyrészt itt nincsen hierarchia! Másodszor pedig ne egy ártatlan lényt öljél meg, aki nem tud neked ártani! Mit szólnál te ahhoz, ha a gyerekedet ölnél meg valaki ok nélkül?! Harmadszorra miért érdekel téged az a csoportnyi emberimádó, akik védik azokat a szánalmas embereket, akik a saját bolygójukat pusztítják el?! - kiabáltam dühögnve. - Ha meglátnának téged, biztos elkapnának, kimosnák az agyad, aztán olvasztóba kerülnél, hamár nem kelessz nekik! Legszívesebben minél több embert ölnék meg, kezdve ezzel a korrupt Országnak nevezett trágyadombbal! - Nagyon dühös voltam, hiszen az a kis mókus volt az egyik barátom, aki elfogadott olyannak, amilyen vagyok.
- És még valami: Nem Predacon vagyok hála az Autobotoknak, hanem Bukott!

Végignézte, ahogy a nőstény Predacon megsiratott majdnem fizikailag, de lelkileg egy szánalmas, jelentéktelen kis lényt. Végignézte, ahogy torkaszakadtából üvöltött, és küldte felé a szidalmakat. Végignézte, ahogy még ha nem is akar beszélni, olyan dolgok csúsztak ki a szájából, amik miatt inkább jobb lett volna befognia a száját.
Amint végzett a dühöngéssel, az első reakciója egy halk, sátáni kuncogás, ami fagyasztó és sok rosszat sejtető volt. Mégis bezengett tőle az erdő.
- Először is: pont hiearciára lesz szükség, hogy rendet teremtsünk. - kezdte a mondatait. - Másodszor miért veted szánalomba az ilyen szánalmas organikus lényeket, amik még csak védekezni se tudnak. Különben is ők eltűnnek a színből, ha a Föld mesterségessé válik egy szép napon. Nem kelt bennünk, Álcákban szégyent, szánalmat, csak egy rakás haszontalan organika, mint az emberek. Harmadszor nem árulok el részleteket, csak annyit, hogy az Álcák főhímjének tervei vannak velük. És az emberek miatt se aggódj, őket vagy beszervezzük a rabszolgasorba, vagy kiírtjuk őket egytől egyig, ha nem alázkodnak meg. És még valami: akkor is egy Predacon maradsz. Az a fontos, mi vagy igazából, ami már korábban is voltál, nem az, hogy mi vagy most.
Ismét felcsendült a nevetés.
- És elárulnád nekem, ki ez a Judy? És kik ezek a Bukottak? Szintén Predaconok? Egy ellenálló szövetség? Földimádó férgek, mint a terraniaiak? Jobb, ha beszélsz, mert ha hiábavaló kínzás után kénytelen leszek megölni téged, akkor is ki fogom deríteni. Addig nem nyugszom, amíg mindent megtudok. És lehet, hogy a cél érdekében néhány állatot is meg fogok ölni, ha muszáj.
Egy reccsenés és velőtrázó cincogó hang hallatszott, majd valami Hószárny felé repül. Akár eltalálja, vagy nem, kiderül, mi ez a dolog. Egy döglött nyúl, aminek kifordították a fejét.
- Nos? Kicsoda Judy? Kik ezek a Bukottak? Nyugalom, nem kell sietni, van bőven időm arra, hogy kiirtsam az erdő összes állatát. Vagy talán még az ők életüket is kockára teszed annak érdekében, hogy hallgass, mint a sír, Predacon nőstény?

A kis szajha még mindig a hülyeségeiről pofázott. De érdekelni kezdte Judy és a Bukottak. És mielőtt mondtam volna neki, hátborzongató hangok után felém dobott egy kifordított fejűt nyulat, ami mellém landolt!
- Te szemét! - üvöltöttem neki. - Ha nem tudnád, közös ellenségről van szó Judy nevében, és még meg is ölnéd a Bolygó egyetlen urait pár hülye infoért?! Lehet, hogy te is Magnusz egyik férge voltál, amíg ki nem dobtak! Ha... - Hoppá! Ezsembe jutott hirtelen, hogy ez a kis Alfa nőstény, aki inkább Alfa ágyas Megatronnak talán segíthet nekem megleckéztetni Judy-t.
- Ha ennyire akarod tudni, aki az a Judy, akkor elmondom: Egy hozzád hasonló kis alfa nőstény, aki át akarja venni az Álcáknál a helyedet, hogy Megatron csakis az övé legyen! Egykor én voltam itt az Alfa nőstény, De az a szajha csalással elvette tőlem ezt a rangot! A Bukottak meg olyan Álcák és Predaconok, akiket Judy Magnusz együttműködésével megölt és megpróbált a holttestekből zombit alkotni, de Jhiaxus szerencsére megmentett minket a kegyetlen sorstól és felélesztett minket! A helyedben nem az állatokkal foglalkoznák, hanem azzal, hogy minél hamarabb megöljem Judy-t, amíg még lehet, mert Megatron az Álcái közé akarja venni! Ha akarod, segítek neked, hogy megvédd a rangodat. Feltéve, ha nem akarsz alsóbbrendű lenni egy emberimádónál! És jobb ha tutod, a Bukottak is legszívesebben a saját céljaikra használnák ezt a haldokló bolygónak az energiaforrásait.

Hószárny szavai után néma csend. Úgy tűnik, mintha meggyőzte volna Settit... súlyos tévedés. Ismét egy reccsenés gonosz nevetés közt, aztán a Predacon nősténynek repült egy döglött vadmacska, ami ráadásul még vemhes is volt.
- Te ostoba szárnyas nőstény, hogy merészelsz olyasvalaki egyik katonájának nyilvánítani, akinek soha nem dolgoztam?! Én egy született Álca vagyok. Ostobaságodért ezt a dagadt organika bánta. Különben is szép hazugság, hadd ne mondjam... Ultra Magnus terveiről tudunk, de eszében sincs zombikat teremteni, és semmilyen Judyt nem ismer. Kémkedtem és gyilkoltam már feléjük, úgyhogy tudom, mit beszélek. Nem hiszem, hogy te valaha is alfanőstény voltál, ahhoz elég alulfejlett vagy. Különben is én egyedül dolgozom, és már megvannak a saját terveim. Ha ennyire utálod és le akarod gyilkolni ezt a Judyt, akkor csináld magad - már ha életben maradsz. Szóval azt mondod, Jhiaxus egy Bukott nevű haszontalan bandát vezet? Szóval ő is itt van... Megatron örülni fog ennek az információnak. De hallani akarom az igazat. Mi a Bukottak tervei?
Agyserkentőként két újabb döglött állat pottyant le.
- Türelmes nőstény vagyok, Predacon, de ha továbbra is megpróbálsz nekem valami légből kapott üres beszéddel beetetni, annak súlyos következményei lesznek.

//mikor kezdted az FRPG-zést? Mert jól csinálod:D//

Eddig csak sejtettem, de már biztos voltam, hogy ez a nő egyszerűen elmebeteg! Hozzám vágott egy megölt vadmacskát aki vemhes volt!
- Jaj ne! Hiszen terhes volt, mit ártott neked?! - kérdeztem tőle. Aztán két újabb megölt állatot dobott elém, és elvárta, hogy elmondjam a bukottak tervét. Hülye, az előbb mondtam el neki! Ekkor érzelemmentesre kapcsoltam.
- Pont olyan vagy, mint az emberek! Azt hiszed felsőbbrendű vagy csak mert két lábon jársz és tudsz a száddal beszélni! Közben nem is tudod, hány kölyök lesz árva csakhogy a szüleiket kitömhessék és szoborként kiállítsák a holttestüket múzeumokba! Vagy azt hogy hány kölyköt rabolnak el az anyjuktól, csakhogy arra neveljék őket, hogy támadják meg és öljék meg a fajtársaikat csakhogy az emberek pénzben fogadjanak rá és szórakozzanak a fajtársa hosszú ás fájdalmas kínhalálán! - megvártam, mit reagál ez az elmebeteg nő erre. Ha még mindig nem értette, és csak a saját hülyeségeit szajkózta, ezt mondtam:
- Tudod mit? Elmondom, de két feltétellel. Egy: Békén hagyod az állatokat, akik nem bántanának téged, hisz van annyi eszük, hogy nem azzal fecsérlik az idejüket, hogy téged bántsanak. Kettő: Kapj el ELMEBETEG SZAJHA! - Hirtelen átalakultam az állatformámba, és szélsebesen repültem ki az erdőből. Gyorsan visítottam egyet sólyomként, mire az összes állat elmenekült az erdőből egy másik felé. Én találtam ki ezt a vészjelzést, ha egy ilyen őrült kerülne ide. Ha nem ment ki az erdőből, az erdő fölé szálltam, majd robotként az íjpuskámmal lövöldözni kezdtem. Ha az állatok felé ment, sólyomként megrohamoztam és belecsíptem az arcába.

//Óóóóh, én nagyon régóta játszom ilyet, úgyhogy nem kis gyakorlatom van benne.. //

Úgy tűnik, a nőstény nem ért a szép szóból, és még neki álljt feljebb, Reklamált az állaokról és az emberekről. Az összehasonlításért meglesz hamarosan a jutalma, ha harcra kerül a sor.
- Hogy mersz engem emberekkel összehasonlítani? Őket is ilyen hidegvérrel ölöm meg, mint a szőrös vagy tollas kisbarátaidat. Ebből látszik, hogy milyen ostoba vagy. Épp olyan alulfejlett kis ocsmány szuka vagy, mint az emberek vagy ez a döglött organika. Hidd el, nagyon csúnya vége lesz, ha így folytatod. Hidd el, állatok halálát is jobb végignézni, mint az, amit te fogsz utánuk szenvedni. Tényleg ezt akarod?
Igen ezt akarta, ahogy számított rá már az első perctől fogva. A Predacon nőstény átalakld madár módba, és vijjogással kikergette az állatokat az erdőből. Setti csak állt ott a rejtekében, és nézte az akciót. Ügyes próbálkozás... de most igen jól meg fog lepődni.
Setti a fejéhez emelte a rádiót, és üzenetet küldött.
- Itt Árnysettenkedő. Küldheted az ajándékot erre a környékre...
Befejezte a beszédét, aztán látta, hogy a Predacon támad. Sikeres is lett volna az akció, ha ez az ostoba Predacon tudná, hogy az Álca nőstény hol van. Setti még mindig az árnyékok közt settenkedett, mint egy nindzsa... de így is kell tennie, hiszen ő tényleg az volt.
Közelében robbantak a fák a becsapódó íjjaktól. Megvárta, amíg ennek vége, és csak akkro fedte fel saját kilétét. Egyenest a Predacon nőstény mögül bukkant fel. Végig a nőstény mögötti oldalán settenkedett anélkül, hogy ezt sejthette is volna. Ahogy hirtelen felbukkant, azzal a sebességgel lendített a pengéjével, és levágta az egyik szárnyát. Ha az még időben észreveszi, és reagálna, a kardjával egy nagy sebet vág a mellkasán. Ha meg kivédi és támad, kecsesen kikerüli, és olyan erőset belerúg a Predaconba, hogy a földbe is tiporja vele.
- Én figyelmeztettelek, Predacon szuka, de te nem hallgattál rám... óh, nézd csak, az állatkáid kapnak egy kis meglepetést egy barátomtól!
Az állatok még menekültek a legközelebbi búvóhely felé, amikor az égen elhúzott egy vadászgép. Ahogy az elzúgott, az állatok fejére esett egy nukleáris bomba...
Egész alföldet berengte az iszonyú robbanás, és 70 kilométeren belül mindent elpusztított, ami ott volt. Ha laktak is arrafelé helyi emberek vagy terraniaiak, azok is hamuvá lettek. Setti még az utolsó pillanatban olyan magasra repült, ahonnan végignézhette az alföld eme természeti világának és környezetének pusztulását. Élvezte a feltörekvő robbanó gombafelhőt, élvezte a tüzet, élvezte az állatok és az emberek halálsikolyait, élvezte mindazt a fájdalmat és gyászt, amit ő okozott ezzel a robbanással mindenkinek, akik a nukleáris bomba áldozatainak hozzátartozói voltak.
A robbanás után mély, mederszerű kráter keletkezett. A sík vidék és az erdők eltűntek. Néhol egy-két kiégett fa vagy épület, vagy kút még mindig füstölt vagy égett, nem kevés helyen állati és emberi salakokat vagy csontvázakat lehetett találni.
Setti elővett egy fényképezőgép-szerű gépezetet, és lekapta a tájat, hogy megörökítse munkája gyümölcsét.
- Na, így mindjárt szebb a hely... imádom. Ide jövök majd nyaralni. - Elégedetten tette el ak épet, és a Predacon felé fordult. Tudta, hogy ő túléli a katasztrófális pusztulást ellenkezőleg az ő ostoba állataival.
- Látod? Megmondtam neked. - mondta nyugodtan. - A te ostoba lépésed egy alföldnyi világ életébe került. Nem vállalok érte felelősséget, az összes állat pusztulása csak is a te lelkeden szárad, mert nem voltál elég bölcs ahhoz, hogy megmentsd őket. Ha elmondtad volna az igazat, az állataid még most is élnének, az erdők még mindig állnának itt, és te is sértetlenül távozhattál volna, és én is hazamentem volna Nemesisre jelenteni a főhímnek. Egyedül te vagy az oka az egésznek. Egyedül neked köszönheti egy állatvilág a halálát. A te hibád az egész. Milyen érzés egy állati rezervátum és egy csdás környék pusztulásának felelősévé válni? Kíváncsi vagyok, vajon a te kis Jhiaxus vezéred mit szólna ezért... nem hinném, hogy tolerálná azt, hogy felhivattad magadra ezzel az emberek, a terraniaiak és mindenki más figyelmét. Végül is valakrie rá kell kenni a robbantást.
Setti kárörvendően és sátánian nevetett, közben az optikája is vörösen fénylett. Mikor a hidegrázó kacaj abbamaradt, felvette vadászgép üzemmódját, és gyorsan meglépett. Épp jókor, mert a hadsereg lassan odajött, hogy szemlélje a robbanás helyszínét, de csak védőfelszerelésben. A nukleáris részecskék fertőzőek. Három helikopter és négy honvédségi vadászgép is megtisztelte az eget társaságukkal.

Ő repült, gyorsan és sebesen. Nem sokáig szelte egyedül a felhőket, mikor a vadászgép, ami ledobta a nukleáris bombát, csatlakozott hozzá. A két vadászgép egy kis ideig szó nélkül repültek nyugat irányába követve a Holdat. Végül Setti megszólalt.
- Köszönöm a segítséget, Ramjet.
- Nincs mit, szépségem. - mondta a Seeker. - Nem gondolod, hogy kicsit túlzásba vittük? Elég lett volna plazmaágyú is.
- Áh, azzal nem hívtuk volna fel rájuk a figyelmet. - mayarázta Setti. - Minden úgy történt, ahogy akartam. Találtam egy idióta nőstényt, akiből kiszedhettem volna valamennyi információt. Ne is tudd, milyen ostoba volt!
- Mit gondolsz? Hiszen a Predaconok mind olyan vadak és őrültek. Csak a harcon és a tomboláson jár az eszük.
- Végül is ő is hasznomra vált. Miután lezajlott a vallatás, valóban harcolni akart. Eleget tudtam meg ahhoz, hogy beindítsuk az "A" tervet. Felrobbantottuk a fél alföldet, és sikerült elterelnünk a figyelmüket a legfontosabb akcióról. Jó ideig ellesznek, hiszen ott van a Predacon, mint bűnbak. Ha én nem végezhettem vele egyelőre, majd ők fognak vele végezni.
- Mintha azt mondtad volna, hogy akartál volna kiszedni belőle valamit... ezek szerint valamit mégis sikerült megtudnod?
- Igen. - felelte az Álca nőstény. - Jhiaxus él és egy Bukott nevű bandát vezet. Kíváncsi vagyok, vajon a nagyúr mit fog ehhez szólni. Meg aztán említett valamilyen Judyt. Nagyon gyűlölheti azt a terraniait. De majd utána nyomozom egy kicsit.
- Szerintem is nyomozz még egy kicsit, hiszen több bizonyiték kell. - magyarázta Ramjet. - Csak al ényeg, hogy végezz szép munkát és hajtsd véghez az akciót, kislány. Ha sikerül, Megatron meg fog téged jutalmazni, és talán előléptet téged.
Azzal búcsúzott Ramjet és felrepült az űr irányába. Visszament Nemesisre. Setti viszont vízszintesen repült tovább az eldugott laktanya felé, amit mindenképp ki akar fosztani, hogy megszerezze azt, amire szüksége van.

Hószárny élete egyik legsúlyosabb hibáját követte el, de nem tudhatta, hogy Árnysettenkedő egy Álca társának a segítségével már régóta készült egy ilyen jellegű akcióra. Most hogy sikerült egy teljes vidéket megsemmisíteniük és elpusztítaniuk rengeteg állatot és ártatlan embert. AZ előbbiek tömeges pusztulása nyílván a lelkébe taposhat Hószárnynak, főleg azután, amit utoljára mondott neki, mielőtt lelépett volna. Az akció eme része sikerült: az emberi magyar sereg figyelme erre hárult át, és ráadásul nem kevesen látták Hószárnyat a környéken...
- Itt a Magyar Honvédség! Azonnal adja meg magát és szálljon le! - harsogta egy hang az egyik helikopterből. - Letartóztatjuk tömegpusztításért!
Mielőtt Hószárny akármit tenne, a másik két helikopter közül az egyik gyors iramban feléd száguld, és átalakul robot módba. A vadászgépek, és a helikoperek lőnek, a robot meg védekezésből lő vissza rájuk. Felismered a megmentődet, aki az egyik Bukott társad, azaz az egyik feletted valóbb, Ciklon. Szerencsédre ő a honvédségnél tartózkodott alt módjában kémkedési célból, ám ez az eset tönkretett mindent...
- Pucoljunk innen! -- kiáltotta Ciklon, és megnyitott egy térhidat, aimn keresztül belökött téged, majd utánad ment. A honvédség nem tud követni, mert a kapu bezárult.
Ciklon kifújta magát, majd ekkor kezdett replikázni neked.
- Te ostoba!! Most aztán szépen elbaltáztál mindent! Nem fogod egyszerűen lenyelni azt, amit Optimusztól fogsz kapni!

//Kövess kérlek a Bukottak városába, a vezérlőbe//

Végre megjöttem ide. Láttam, a bomba alapos munkát végzett. Éppen ezért hoztam Magyaroszágon honos magokat, hogy kialakuljon hamarabb az erdő és a rét legalább, a többit a természet elintézi. Leszálltam a kis cirkálómmal egy olyan helyen, ahol senki nem találhat rá. Kiszállva a hajómból ahogy kerestem az Álcákat, úgy szórtam le a magokat a kihalt földre, hogy nőjenek. Mielőtt megkérdeznétek, honnan szereztem: útközben kutattam egy kicsit és az egyik erdőből szereztem be a magokat. Elég fura látvány lehetett egy magokat szóró fekete párduc Magyarországon. Mikor láttam egy helikoptert, én és Bane azonnal elbújtunk, és megvártuk, míg elmegy. Ezután folytattam kereső utamat. útközben emberek elől is el kellett bújnom, bár nem mindig, mert a szokásos menekülést váltotta ki a látványom és Bane-é is náluk.
- Bane, maradj rejtőzködve. Nem szeretném, ha az emberek miatt buknánk le. - suttogtam barátomnak, aki sziszegéssel jelezte, hogy oké. Ahogy kerestük tovább a nyomokat, amiket meg tudunk Protosnak mutatni hogy a fehér sólyom ártatlan, mindvégig rejtőzködtünk, hátha maga az elkövető bukkan elő.